[A
gyökerek] [Hazai hagyományok]

A gyökerek

A New York-i Christopher Street-en álló Stonewall Inn nevű szórakozóhelyet
néhány nap történései avatták a meleg és leszbikus felszabadítás bölcsőjévé.
A történelem fintora, vagy valami más: a hatvanas évek végén amerikai
meleg körökben a legkevésbé kedvelték a szervezett alvilág által működtetett
buzibárt, amelyet a pucckirálynők és tizenéves fiúprostituáltak zsiványtanyájaként
tartottak számon, ahol hétvégenként go-go fiúk erotikus táncában lehetett
gyönyörködni, s az a hír is járta, hogy a poharakat trehányul mosogatják
el, s ki tudja mi minden nyavalyát lehet elkapni. Aztán néhány hónap elteltével
a Stonewall Inn az egyik legnépszerűbb meleg szórakozóhellyé lett - bizonyára
a fentebb sorolt áldatlan állapotot megszüntették.
Ama bizonyos 1969. június 27-ei sorsdöntő éjszaka előtt a rendőrök is
túlságosan gyakran "látogatták meg" a bárt, de aligha ismerkedés
céljából. Csak úgy, igazoltatták a betérőket, a kiszolgáló személyzetet
olykor tiltott kábítószer-terjesztéséért, máskor zugalkohol-árusításért
vonták felelősségre, akit pedig nem a saját nemének megfelelő öltözékben
találtak, vagy nem tudta - netán nem akarta - magát igazolni, egyszerűen
bevitték a rendőrségre, ahogyan ez máshol is szokás. A meleg közösség
képviselői hiába fordultak a hivatalosságokhoz az egyre rendszeresebbé
váló rendőri zaklatások ellen, erőfeszítéseik eredménytelennek bizonyultak.
A nevezetes estén, 1969. június 27-éről 28-ára virradó hajnali fél kettőkor
8 erkölcsrendészeti tiszt lépett a Christopher Street-en álló melegkocsmába
azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a bár alkalmazottait tiltott szeszesital
árusítása miatt letartóztatja. A szokásos igazoltatás hatására azonban
a vendégek ezúttal nem somfordáltak haza, hanem az utcán kezdtek gyülekezni.
A forradalmi szikra kipattanásához az első zsúpkocsi megérkezése kellett,
no meg egy feldúlt traveszti, aki veszekedni, illetve verekedni kezdett
a rendőrökkel. A jócskán meglepődött és beijedt rendőrök erősítést kértek
a felháborodott tömeg lecsillapítására, s nemsokára le is csendesedett
a környék. Ám a meleg közvélemény nem: a következő napokban újabb összecsapásokra
került sor a rendőrök és a vegzatúrákat megelégelt melegek között. A szokatlan
összecsapásra odafigyelt a média is, s csakhamar a melegek társadalmi
kitaszítottságának problémájára irányította az amerikai közvélemény figyelmét.
Noha korábban is előfordult - ugyan elszigetelt jelenségként, hogy tiltakoztak
a rendőri túlkapások ellen, a nemzetközi melegmozgalom megszerveződésének
mégis az első, nagy nyilvánosságot kapott Stonewall-lázadás adott óriási
lendületet. Szinte egymás után alakultak az egész Amerikát behálózó szervezetek,
mint a Gay Liberation Front (Meleg Felszabadítási Front) és a Gay Activists
Alliance (Meleg Aktivisták Szövetsége). A meleg polgárjogi mozgalom megerősödése
ugyanakkor nem emelhető ki a hatvanas évek végét jellemző más amerikai
polgárjogi megmozdulások - az egyetemi diáklázadások, a vietnámi beavatkozás
elleni tiltakozás, a feketék polgárjogi küdelmének - sorából.
A Stonewall-lázadás tiszteletére 1970. június 29-én szervezték meg először
New Yorkban a Christopher Street Gay Liberation Day (azaz a Christopher
utcai Meleg Felszabadulás Napi) felvonulást, amelyet azóta minden évben
megtartanak. A new yorki melegek példáját követve egyre több országban
kezdték felismerni a büszkeségmenet fontosságát: az előbújást, az önmaguk
elfogadását segíti elő, s ehhez társul a világnak való megmutatkozás,
a színes karneváli forgatag felszabadult hangulata.
Több mint harminc év múltán szinte alig akad olyan ország a világ felvilágosultabb
részén, amelynek jelentős városában-városaiban ne rendeznék meg a nyár
valamelyik napján a Gay Pride Day-t, azaz a Meleg Büszkeség Napját - hiszen
egy ideje így nevezik. A kezdetek óta az emlékezésmenet parádésorozattá
és ezzel egybekötött kulturális és politikai fesztivállá terebélyesedett,
ahol alkalom adódik a kortárs meleg kultúrák kölcsönös bemutatkozására
is: filmfesztiválok, kiállítások, s más kulturális programok is várják
az odalátogatókat.
Ha az idén valaki azt venné a fejébe, hogy minden meleg büszkeségnapi
felvonulásra ellátogat, lehetetlenségre vállalkozna, hiszen 90 várost
kellene felkeresnie.
A világ városaiban évente megtartott meleg kulturális fesztiválok, s természetesen
a látványos parádéfolyamok több százezer - helyenként több millió - látogatót
vonzanak. Minden évben más város ad otthont Európa legnagyobb meleg büszkeségi
rendezvényének, a Europride-nak. Az idén Kölnben június 15. és július
7. között - prájdolhatnak az európai országokból, de a világ legkülönfélébb
pontjáról érkező leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzvesztiták,
transzneműek - s természetesen szimpatizánsaik.


Hazai hagyományok
 
Magyarországon 1993 decemberében - az AIDS Világnaphoz kapcsolódóan -
a hazai meleg szervezetek rendezték meg az Első Meleg Filmfesztivált a
Toldi moziban. A következőre - amelynek szervezésében egy amerikai aktivistának,
Douglas Conradnak oroszlánrész jutott - négy évvel később került sor a
Hunnia moziban. Meleg Büszkeség Napi felvonulást pedig néhány hónappal
később, 1997. szeptember 6-án szerveztek először Magyarországon a Háttér
Baráti Társaság a Melegekért, a Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság,
a Mások (meleg folyóirat), a Labrisz (leszbikus csoport), a Keshergay
(zsidó meleg csoport), az Ötkenyér (keresztény meleg kör) és a VándorMások
(meleg túracsoport) tagjai. Közel félezer büszke meleg és leszbikus első
ízben nyilvánította ki Budapest utcáin másságát - nem kis meglepetést
okozva a főváros polgárainak. A meleg büszkeség napi felvonulás 1998 óta
része a fesztivál rendezvényeinek, amelyeket a Közép-Európa Egyetemen,
Goethe Intézetben és a Merlin Színházban tartottak. 1999-ben ismét a Közép-Európa
Egyetem termei várták a fesztivállátogatókat, s aktualitást az akkori
kormány hamar elvetélt, a melegeket kirekesztő családpolitikai elképzelése
adott. Vedd le az álarcot! szólt a 2000-ben megtartott fesztivál jelszava,
ekkor mutatták be a Háttér Baráti Társaság a Melegekért Amszterdam után
A szexuális orientáció az Európai Unióban és Magyarországon című könyvét,
illetve a Labrisz Könyvek első darabját, a Leszbikus tér/erő címűt, amely
a leszbikusoknak az irodalmi-történelmi reprezentációjával, valamint a
társadalomban elfoglalt helyükkel foglalkozik. A fesztivált a 2001-ben
Trafó Kortárs Művészetek Háza fogadta be, de csak egy esztendőre, hiszen
tavaly már a Kultiplex nyitotta meg kapuit a kulturális és közösségi esemény
iránt érdeklődők előtt.
A hazai fesztiválok történetében az idei esztendő egyik
újdonsága, hogy míg korábban a Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság -
Mások szerkesztősége, az Óvegylet Alapítvány, a Háttér Baráti Társaság
a Melegekért, a Labrisz Leszbikus Egyesület és más kisebb szervezetek,
csoportok, valamint magánszemélyek szervezték a rendezvényt, addig most
a külön erre a célra tavaly alakult, s meleg szervezetek által delegált
tagokból álló Szivárvány Misszió Alapítvány a hivatalos programrendező.

A történeti áttekintést a Háttér
Társaság bocsájtotta rendelkezésünkre.
|